- Futópálya, baszki, futópálya! Mintha ebben a faluban bárki is rohanna! - A polgármester kissé földúlva sétál a hivatal felé, közben hol halkabban, hol hangosabban dünnyög. - És a vízelvezetéssel mi van?! Arra bezzeg nemet mondanak, mert nekünk nincs forrásunk. - Megáll, fölfelé néz - Forrás vaze! Eső itt már nem is eshet?! - Közben tovább sétál. Megáll a téren az egyik ároknál, ahol a közmunkások ülnek, folytatja a dünnyögést, minthahozzájuk beszélne - Miért van az, hogy ezek ott fönn azt hiszik, hogy minden szar csak alúlról jöhet. Csak mert fölöttük már nincs senki, attól még ők is lentről másztak fel, nem?
- Igen főnök - válaszolják szinte egyszerre a munkások kissé megszeppenve
- Igazán emlékezhetnének, ráadásul ma már olyan mennyiség potyog ránk, hogy egy apró gólyafos már áldás. - Mondja tovább a polgármester úgy, hogy rá se hederít az emberekre.
A közmunkások összenéznek, ketten lassan felállnak, felfelé nézegetnek, majd a ruhájukra, hogy leszarta-e őket egy mdár. A polgármester kihelyez egy hirdetést a táblára, hogy árokásógép eladó, majd elindul a hivatalba.
- Itt senki nem fog futkosni! Kiabálja oda a munkásoknak felemelt ujjal, mire amelyik még félig fekszik megemeli a fejét és megjegyzi -Jó tudni, már majdnem nekiiramodtam!
A polgármester beér az irodába.
- Gizike, nincs véletlenül nekünk valahol egy forrásunk?
- Szerintem nincs. Kút sok van, az nem jó?
- Ne értetlenkedj már, nekünk olyan kell amiből víz jön.
- Miért, a kútból mi jön? –tárja szét a karjait Gizike.
- Nem úgy. Önerőből! Te Gizi, csinálni nem tudunk egyet?
- Mit? Forrást? Ahhoz forrás kell. –Gizike összedörzsöli a hüvelyk és a mutatóujját. A polgármester lehangoltan rátekint, végignéz rajta, megakad a szeme a hasán.
- Te Gizi, nem vagy te állapotos? - Gizi lejjebb húzza a kardigánját és sértődve mondja:
- Nem!
- Biztos?
- Biztos! Felszedtem pár kilót bánatomban, mert sose fog elvenni az a szemétláda, meg mostanában egyébként sem engedem magamhoz közel intimbe.
- Nem? Büntetésben van?
- Elegem van mindenből! Abból, hogy hiteget, abból, hogy jobban szereti a biciklijét nálam, és nem bírom már hallgatni szex közben a susogást sem.
- Ti ruhában dugtok?
- Az elején azt mondta, hogy ez szerepjáték, ezért van rajta kerékpáros felszerelés, meg hogy ezért mondja mindig, hogy ne tekerj, tekerj!, de nekem elegem lett ebből is és már nem vagyok hajlandó beöltözni, sem apácának, sem szamárnak, sem polgármesternek!
- Polgármesternek? Matyi gerjed rám? –Gizike egyetértő pofát vág, hogy ez tényleg ciki – Gizike, olyat nem játszottatok, hogy te kérted őt, hogy öltözzön be polgármesternek?
- Mi? Az olyan lenne, mintha veled…
- Ugye, tudod, hogy rám bármiben számíthatsz! Tudtad, hogy van régről susogós melegítőm? Felvehetem azt is, vagy ha mást szeretnél…
- Állat! –mondja felháborodva Gizike
- Állat? Azt szeretnéd? Megoldom azt is. Valahol van egy kecske jelmezem.
- Beteg állat! – mondja most már döbbenettel teli felháborodással, kissé megvetően Gizike.
- Nem mondom, perverz, de legyen. Majd sántítok!
Gizike kiviharzik. A polgármester még utána szól, ahogy hallja a rohanó lépteit - Ne fuss az Isten szerelmére, ne fuss! Keress inkább forrást! - aztán elkomorodik, majd kikiabál.
- Zoli! Gyere ide azonnal!
- Rohanok!- sietős léptek hallatszódnak a folyosóról.
- Nem! Ebben a faluban senki nem fog szaladgálni! Sétálj! De kurva gyorsan! - Könyökét az asztalra támasztja, a tenyerébe temeti az arcát és azt dünnyögi - futópálya, basszus, futópálya.
- Milyen futópálya? – ér be az irodába Zoli
- Egy negyvenkilométeres.
- Mi? –értetlenkedik -Minek?
- Mert ez maratoni futópálya lesz, az meg 40 kilométer, nem?
- De lehet futni egy stadionban is…-a polgármester szúrós tekintetére kicsit elbizonytalanodik és már csak magyarázatként nyögi oda erőtlenül -körbe.
- Igen? Az egy négyszáz méteres pálya, a maradék 39600 méterrel mi lesz? Mire felgyorsulna, már fékezhetne is! Ezért nincs sikeres maratoni futónk.
- De ha körbe-körbe futna és nem állna meg?
- Tudod miért nem lettél polgármester? Mert mindig a rossz kérdéseket teszed fel.
- Nem értem.
- Akkor figyelj! Egy 400 méteres pályát megcsinálni 40 millió forint.
- Negyvenmillió? Mi kerül abban annyiba?
- Már megint egy hülye kérdés. Bármi kerülhet annyiba. Vagy inkább akármi kerülhet annyiba, nem mindegy? Mondjuk a szigetelés. Alaposan alá kell szigetelni, hogy ne törjön fel a szar. Szóval negyvenmillió. Tizet építeni belőle 400 millió, százat pedig négymilliárd. Az összesen negyven kilométer, nem? Vagyis ugyanott vagyunk, csak van hozzá száz határozatijavaslat, száz testületi ülés, száz közbeszerzés, száz elbaszott kivitelezés, száz pályázat, száz projekt, stb. Csinálunk egy hosszút és minden leegyszerűsödik. A helyes kérdés tehát nem az, hogy mi értelme ennek az egésznek, hanem hogy mi a picsát csináljak az árokásó géppel amit a múlt héten vettem, és hogy hol lehet olcsón gumigalgalizálót szerezni.
- Vulkanizálót.
- Mi vagy te, geológus?!
- Nem vulkánt mondtam, hanem…
- Ne tűzhányókat keress, hanem gejzírt, cseszd meg!
- Bocsánat, de én ...
- Hagyjad már, hülye voltál, beláttad, megbocsátottam.
- De miért jó nekünk, ha lesz egy negyvenkilométeres futópályánk?
- Azt még nem tudom, mert a képviselőnk csak annyit mondott, hogy építünk egyet okosba, de mindjárt kiderítem. – a mobilját keresi a zsebében -Ha lenne mellette árok, akkor tudnám, hogy miért jó nekünk, de így?! Hozz egy térképet, körzőt, meg vonalzót, menj a kultúrházba, megtervezzük az egészet, addig felhívom a képviselőt, mindjárt ott leszek én is.
Karcsi kimegy, kisvártatva Gizike jön vissza kezében egy vödörrel.
-Forrás nincs, viszont hoztam talajvizet a kultúrházból. Az is jó lesz?
- Forró?
- Nem.
- Termál?
- Nem.
- Nehéz?
- Az.
- Akkor majd ha atomreaktorra pályázunk jó lesz, most meg marad a futópálya. Addig is vidd vissza oda ahol találtad! Szólj a Dokinak, hogy jöjjön a kultúrba és mondd be a hangosba, hogy mostantól tilos a faluban futkározni! – Gizike elindul, de amikor az ajtóban van a polgármester utána szól. -Jut eszembe, Gizike…
- Igen? - fordul meg az ajtóban.
- Van egy űrhajós jelmezem, az nagyon tud susogni- kuncog Gizikére, komolyságot erőltetve magára.
Gizike kiviharzik, a vödröt leteszi a folyosón, majd bemegy az irodájába és bekapcsolja a hangosbemondót: - Doki, doki a polgármester üzeni, hogy gyere a kultúrba. Lesz majd ott egy beteg állat! Tisztelt lakosok, a polgármester azonnali hatállyal megtiltja a faluban a futást, futkározást, szaladgálást és a kocogást. Aki siet, az induljon előbb!
Zolii sétál a kultúrba, hóna alatt egy tekercs, ahogy elmegy a közmunkások mellett akik a pad mellett vitatkoznak
- A földben sokkal többen laknak, mint a levegőben, tehát ott van több szar! Nézd meg ezt itt a padnál.
- Azt a Blöki pakolta oda az előbb, nem egy giliszta túrta fel!
- A földben több van, mint a levegőben és kész!
- Igen, csakhogy az nem jön föl, míg ami fenn van, az mind leesik.
- Érdekes, madárszarba még sose léptem!
- És a baromfiudvarotokban? Nálatok a tyúk az emlős?
Gizike is úton van, ahogy odaér a kultúrhoz, kinyitja a hátsó ajtót és beönti a vizet, de a szerzetes pont akkor jön ki és telibe kapja.
- A szentségit! – csúszik ki a száján, de rögtön összeérinti a kezein a mutató és a hüvelykujját és azt mondja - oooohhhhhmmmmm
- Ne ómózzál, hanem gyere befelé - mondja a Doki aki éppen akkor ér oda – csak vedd le ezt a maskarát és vegyél fel száraz ruhát, elvégre nem farsang van! Ki hord ilyenkor jelmezt?
- Egy csomóan! – szúrja oda Gizike.
- Mi volt ez Gizike? – kérdezi a szerzetes
- Talajvíz.
- Minek hordoz vödörben talajvizet? Mi már azt is máshonnét hozatjuk?
- A főnök mondta, hogy hozzam vissza. Nekünk egyébként forrás kell, nem talajvíz. Lehetőleg melegvizű. Olyat nem tud, hogy belenyúl, a vödörbe, mormol valamit, az meg elkezd bugyogni és termálvíz lesz belőle?
- Nem. Én nem bohóc vagyok, hanem szerzetes!- kiabálja kissé feldúlva.
- Az egyik közmunkás a háttérben – Az itt rokonszakma!
A szerzetes felpattan és elrohan.
A polgármester a téren szinte vigyázzállásban áll és telefonál a mobilján. –Igen drága képviselő úr, persze, persze így már értem. De… az hogy felfesthetjük mi a vonalat a pályára, az elég lesz nekünk ahhoz, hogy ennyit vesződjünk vele? Hiszen az csak egy vonal. Nincs az a drága festék amivel nekünk ez megérné. ..Hogy tetszik mondani? …Hogy, van? … értem…Esetleg, ha fehér színű pályát építenénk és telibe festhetnénk bordóval, csak a csíkok helyét hagynánk ki?...az durva lenne?...nem lehet…értem…Nem tudom…Negyven kilométer festék egy csíkban? Átszámolom, de képviselő úr, nem lehetne az a futópálya akkor már több sávos, hiszen a versenyen sem egy ember fut egyszerre? …Igen?! …Szerintem nyolc…meg akkor legyen egy leállósáv is…tényleg?...Nagyszerű, így már mindjárt másabb, akkor megcsináljuk. …alapkő?...milyen alapkő? ..ja, majd utánanézek. És még egy utolsó kérdés, hogy erről a pályáról lefolyik majd a víz valahova? Nem kell mellé árok? …igen?...értem…pont most vett árokásó gépet?...hmmmm…nem kell még egy? hiszen kétoldalt van árok?...halló….hallóóóó?
A szerzetes ekkor ér oda hozzá. A futástól meggörnyedve szuszog a polgármester előtt, a narancssárga szerzetesi ruhájából csurog a víz.
- Jó hogy jöttél. Pont meg akartam kérdezni, hogy szerinted futópályára, vagy vízelvezetésre lenne jobban szükségünk? - alaposan végignéz a szerzetesen – azt hiszem te most nem nagyon tudnál választani, igaz?
- Nehem, -próbál beszélni, de még alig kap levegőt - nem erről voholt szó.
- Persze, hogy nem. Ezért jöttél ide, hogy ezt elmond? Különben is mit szaladgálsz? Nem tudtad, hogy tilos?
- Azt mondtad, hogy segíted a munkámat, igaz?
- Igaz.
- Azt kértem, hogy legyen füstölő, meg imakerék, igaz?
- Igaz.
- Erre bejön Piros és hoz nekem ostyát a misére, igaz?
- Igaz.
- De én buddhista szerzetes vagyok!
- És akkor már nem is tudsz misét tartani? Talán megtiltotta Buddha?
- Az egy másik vallás!
- Tartsa meg a misét is, én meg szerzek magának valami imakereket!
- Még ha tudnám is hogy kell misét tartani...- Elgondolkodik - tényleg lesz imamalom?
- Ne ess túlzásokba, milyen malom? Nem molnár vagy, hanem pap! Lesz imakerék és kész.
- Meg füstölő is?
- Az is. Úgyis most vágtak disznót a Béláék és füstölni fogják a sonkát, majd kiegyezünk velük.
- Nem, nem nekem másfajta füstölő kell. Majd én beszerzem.
- Jól van. Akkor így már lesz mise, mert az asszonyok hozzám akarnak jönni gyónni.?
- Lesz. Majd megnézem neten hogy kell csinálni, bár mintha rémlene egy-két dolog. Például az, hogy nem mogyorós nápolyi van az oltárnál.
- Most mit aggódsz, az talán nem ostya? Sőt egyszerre négy! Aki kapott az most egy hónapig befoghatja a száját!
- És a misebor helyett a citromos sör?
- Én sörös vagyok, szerintem az jobb.
- De a hívőknek bor kell!
- Azok nem isznak, neked meg jó a sör is, csak ne átlátszó kupába öntsd a színe miatt, meg ivás után töröld le a habot a képedről!
- Jobb lenne a bor.
- Pont olyan vagy, mint a közmunkások, mondhatom! Azok is mindig azt követelik. Mi jön még? A misepálinka? Megmaradt egy csomó minden a nyugdíjasklub báljából, mondtam, hogy adják oda neked. Segíteni akarok, erre nekem támadsz!
- De mégis hogy adom be a hívőknek, hogy Jézus és a tanítványok nápolyit ettek és citromos sört ittak az utolsó vacsorán?!
- És a chips-szel mi lett, mert az is maradt? Azt is egyétek meg!
- És mégis mikor szolgáljam fel nekik?
- Hát az elején, mint a moziban, hogy rágcsáljanak valamit, amíg tart a műsor.
- Nem műsor, mise. –mondja már halkabban és lemondóan. – Ha zsoltárt is kellene énekelni, simán csinálnál belőle musicalt, mert kifizetted a zenészt, de nem jött el.
A pap leroskad a padra. A ruhájából csurog a víz.
- Ez egyébként mi?
- Víz
- Szentelt?
- Nem, talaj- dünnyögte magába roskadva
- Azt a kurva, belőled tör fel?
- Nem, Gizi öntött vele nyakon.
- Aaaahh- legyint lehangolva a polgármester. - De te fel vagy szentelve, nem? Hát akkor ez szentelt víz. Így legalább meg lesz áldva ez a park, ha már az avatón nem voltál rá hajlandó! – a polgármester elballag
- Szent szar. - csap a homlokára az egyik közmunkás a kutyaszart nézva a tócsa közepén
- Akkor eldőlt a vita, ez is csak felülről jöhetett.
A kultúrházban az összetolt asztalokon kiterítve fekszik a térkép. Felette áll mindenki, láthatólag kissé tanácstalanul. Azt mondja a polgármester:
- Zoli jelöld ki a kiindulási pontot, mondjuk a focipálya mellől.
Zoli keresgél, majd leböki a ceruzáját.
- És most húzz egy negyvenkilométeres kört!
Zoli zavartan körbenéz, mutatja a falakat, és azt ismételgeti, hogy de hát, de hát és közben forgolódik.
- A térképen te szerencsétlen! Meg kell tudnunk, hogy mi van tőlünk negyven kilométerre.
- Csak vonalzóm van, körzőnk nincs.
- Akkor mérd ki rohadt sokszor a vonalzóval!
Zoli méreget, közben a doki kérdez:
- Negyvenkilométeres futópálya?
- Ne kezd te is! Erre van pályázat, ez lesz. Örüljünk, hogy nem tizenötezer röplabdapályát kell felépítenünk!
- De ez ettől még faszság!
- Miért, te még sose voltál úgy, hogy elindultál valahová, ahonnét visszafordultál, mert később megbántad, hogy el sem mentél sehova?
- Mondjuk ez pont szar példa és semmi értelme.- mondja a doki
- Ja, ez igaz. Tényleg szar. De tisztára feszült vagyok.
Zoli mutatja a térképet, ahol jó sok kis apró piros pontocska van a falu körül negyven kilométeres távolságra.
- Akármerre indulunk nincs ott semmi. – állapítja meg büszkén. Ahogy felnéz mosolyog. A polgármester gondterhelten a fejét dörzsöli, mire Zoli is rájön, hogy ez nem jó hír. – Akkor most mit csinálunk? - Kérdezi félénken.
- Mit csinálnánk, ne legyél már hülye! Kell egy pálya vissza is!
- Főnök esetleg, ha csinálnánk egy nagy, negyvenkilométeres körpályát aminek a vége ott van ahol kezdődik? - Kérdezi Zoli
- Zoli az Isten áldjon meg, miért nem használod az eszed! Szerinted mennyi értelme lett volna annakidején, ha a futár körbe futja Maraton-t negyvenszer a hírrel, hogy győztek? Maratoni távot nem lehet körbe-körbe futni!
- De ha…
- Jó, akkor vedd elő a körzőt és rajzolj egyet! –szakítja félbe a polgármester
- Izé...körzőnk az még mindig...izé... Szerintem az egyenes jobb lesz nekünk. – helyesel Zoli
- Már bocsánat, hogy közbeszólok, de nekem mi közöm ehhez az egészhez? –kérdi a Doki
- Ki kell jelölnünk az útvonalat. – Körbe néz a teremben és irányokat mutogat. - A színpad felé nem mehetünk, mert tájvédelmi körzet, a radiátor felé minden a képviselőé és ő ott szénbánya lesz majd, Bözsi néni felé, - kicsit meglepődik, mert Bözsi néni minden cél nélkül ücsörög- csókolom Bözsi néni, hogy szolgál az egészsége? – biccent, de folytatja - arra az én házam van, nekem ne szaladgáljon senki a kertemben, a közmunkások felé – mutat a bejárati ajtón kifelé- meg ott a határ, szóval maradt az észak. Doki, meg tudod mutatni, hogy hol élnek védett fajok?
- Hogy a tökömbe tudnám megmondani, amikor én csak azért vagyok kinevezve állatorvosnak, mert a könyvtárból papíron állatkórházat csináltunk Eu-s pénzből és kellett hozzá egy doki is. ? - Látja, hogy a polgármester továbbra is kérdőn néz rá - Merre menne a pálya?
- Mondjuk erre. – a vonalzót leteszi a térképre, úgy hajol felé, mintha biliárd dákó lenne, megcélozza a színpadot és rajzol egy piros vonalat alkoholos filccel.
- Hát arra pont varangyok élnek, meg mókusok. Jelölj ki másik útvonalat.
- Nem megy, csak ez az egy térképünk van és már berajzoltam. Majd a visszafelé jövő pályát úgy rajzolom, hogy kikerüljük.
- De akkor az a pálya hosszabb lesz- szól Karcsi félénken.
- Na és? Majd beteszünk a felénél egy pihenőt, ott megállnak, kicsit kifújják magukat és észre se veszik a különbséget. Odafelé meg a védett helyen bebetonozunk a pálya mellett egy-egy vaskarikát, hogy a zöldeknek is legyen mihez odaláncolni magukat, ha tiltakoznának. Elvégre egy béka abba belehalna, nem? Hát nem vagyunk mi állatok!
- Mibe halna bele?
- Ha hozzá láncolná magát egy jogvédő.
A Doki és a polgármester az utcán sétálnak.
- Te, doki, szerinted a Matyi buzi?
- Nem tudom, miért?
- Mert beöltözteti néha Gizikét polgármesternek dugás közben.
- Ne bassz! Akkor az. És mocskosul perverz, ha pont veled akar dugni. Na most majd zárhatom a köpenyeimet, nehogy megszerezzék és engem is eljátszanak esténként!
Bekanyarodik melléjük egy volánbusz, - az egyetlen ami egész nap jár -kicsit előrébb a megállóban megáll. Az egyik lakos rohan a buszhoz, a polgármester csípőre teszi a kezét és nézi. A fickó észreveszi, hirtelen lelassít, nézi a polgármestert, fütyörészve sétálgat, mint aki sose futott, majd a buszra néz, nekilódulna, de azonnal lelassít, kicsit ügyetlenül szimulálva a bóklászást igyekszik minél hamarabb a buszhoz érni, úgy tesz, mint akinek semmi dolga, aztán int a busz felé, hogy várják meg, de aztán úgy tesz mintha csak köszönt volna. A sofőr közben bezárja az ajtó, a busz elhajt, a fickó sarkon fordul és fütyörészve biccent a polgármester és a Doki felé , majd a kocsma felé veszi az irányt, mintha mi sem történt volna.
- Doki, de sok barom van ebben a faluban!
- Hát az van bőven! Az egyik buzi, a másik nem mer futni, a harmadik meg olyan hülye, hogy ebben a faluban hirdeti meg az eladó árokásó gépét! – mutat a hirdető felé – Ki venné itt meg? Micsoda faszkalap, nem?
- De igen. Az.
-Tisztelt képviselőtestület! –kezdi a polgármester. Egyetlen napirendi pontunk van, a futópályás pályázat. Más javaslat van? Nincs. Ki ért vele egyet? -Körbe néz a teremben. Ott ül egy közmunkás, Matyi, Zoli és egy néni kendőben, otthonkában.
- Én javasolnám a közmunkások védőitalát is felvenni a napirendek közé.
- De azt kaptok, nem?
- Persze, hogy kapunk! Vizet! Mi ellen véd a víz? Télen például megfagy, nyáron meg megposhad. A víz ellen szoktak védekezni, nem vele!
- Miről beszélsz?
- Például a… gátról.
- És mégis mit akartok, hivatali pálinkát?
- Repi keretből lehetne az elején sör is. Most mesélte a pap...
- Felejtsd el ! Más javaslat van?
A közmunkás megsértődik.
- Vegyük csak fel az kerékpáredző munkaruháját és az utazási költségeit is a napirendek közé! – mondja Matyi
- Tíz éve ugyanabban susogsz a faluban, új mackót akarsz?
- Most láttam a neten kínai susi sapkát, susi alsót, susi trikót és susi bőrdzsekit. Nekem kell olyan.
- És az utazási költség hogy jön ide?
- El kell mennem értük a postára.
- De nálunk mobilposta van!
- Tudom. Azt kell utolérnem!
- Majd futsz! Ja, azt nem. Majd tekersz. Egyébként meg zsákfalu vagyunk, ha elment, kiállsz az útra, amikor jön visszafelé majd megáll.
- Vagy elüt, és akkor oda a tour de Rátót bajnokság.
Matyi dacosan elfordul
- Van még valakinek javaslata?
- A vízelvezetés- mondja Zoli
- Ne bosszants fel, most adom el a gépet!
Zoli keresztbe font karral szúrós tekintettel ül.
- Más javaslat van? Jolánka néni? - A néni rázza a fejét -Nincs? Akkor egy napirendi pontunk van, a futópálya.
- Tisztelt képviselőtestület. - kezd bele a napirendi pontba a polgármester -Nézzétek meg ezt a rohanó világot, az idő szalad, mi meg le vagyunk maradva mögöttük, mert nem tudunk hol edzeni. Kell ez a pályázat! Kérdés van? Nincs? Ki ért vele egyet?
Egyedül a polgármester teszi fel a kezét. Lassan körbe néz, megáll a közmunkáson a tekintete, odasúgja, hogy - holnap lehet hogy ki kell majd takarítani a dögkutat, mert két hónapja beleesett egy tehén, meg egy disznó amit véletlenül elütött egy traktor. - A közmunkás fanyalog, de még nem teszi fel a kezét, a polgármester folytatja. - Véletlenül háromszor is elütötte. Alig lehet tudni melyik volt a disznó, melyik a marha. - A közmunkás felteszi a kezét. A polgármester ránéz Matyira, odasúgja neki, hogy - azon gondolkodok megrendeljem-e az esküvő katalógust a könyvtárba, Gizike is örülne, állítólag vannak benne kuponok is – Matyi fintorog, de nem teszi fel a kezét, a polgármester folytatja, - tudod olyan kuponok, amikkel jelmezeket lehet olcsón bérelni, mint például pont olyan nadrágtartót, mellényt mint az enyém, ilyen polgármestereset. - Matyi azonnal felnyújtja a kezét, közben pisszeg, hogy maradjon már csöndben. A polgármester most Zolira néz, súgja neki, hogy - amíg gondolkodsz, addig nézzél már utána, hogy tényleg jön-e az ANTSZ a Közegészségügy és a Nav a tesódhoz a kocsmába, mert valaki bejelentette, hogy nem steril körülmények között főzik illegálisan a zárjegy nélküli pálinkát. - Zoli vonakodva felteszi a kezét. – A polgármester ránéz a nénire, szólna, de meggondolja magát, hogy az nem lesz jó, mondana valami mást, de rájön, hogy azzal sem tudja kicsikarni a szavazatot, ezért aztán stratégiát vált és úgy dönt, hogy kifárasztja. Belefog.
- Mint az mindenki számára ismeretes, a hatékony és gazdaságos költségvetésünk kiemelt tekintetben függ a saját bevételektől kívüleső bérjellegű juttatások jogszabályi kötelezettségből adódó T 1330-as miniszteri rendelet c pontjának hatodik paragrafusa miatt – a nénin kívül mindenki fészkelődik – amely kimondja, hogy az intézményi működés kiadásainak minimum 64, 5 %-kának fele független állami számvevőszéki vizsgálat keretében csak akkor számolható el önerőként, ha az önhibáján kívül nehéz gazdasági helyzetbe került település, azaz az ÖNHIKI juttatásában nem vett ki nagyobb részt a település, mint az adózás előtti kiadások – már mindenki a nénit nézi néhányan noszogatják, mások a kezét lökdösik, hogy tegye már fel, legyen vége ennek a rémálomnak, de a néni közönyösen ül, sőt még figyel is mit mond a polgármester, aki folytatja – egyenlegének első negyedéves teljesítése, amely a kötelezően közzéteendő jogszabálygyűjtemények is része, feltéve, de nem megengedve, hogy a belsőellenőrzési jelentés…-a polgármester úgy egy óra múlva elhalkul, nézi a nénit, aki állja a tekintetét, majd így szól – szavazzuk le a faszba! Mindenki felteszi újra a kezét. -Megállapítom, hogy négy igen és egy ellenszavazattal, vagy tartózkodással?… Jolánka néni hogy szavaz? – Igennel fiam, igennel. – A polgármester a fejét az asztalhoz verve folytatja - A pályázatot a testület egyhangúlag, vita nélkül elfogadta. Az ülést bezárom!
- Mi a tököm ez a domb? –kérdi a képviselő szörnyülködve, hogy fel kell másznia a tetejére.
- A sok alapkő. – válaszolja a polgármester. - Alig van földterület, ahová beruházást tervezhetünk, csak ez a kis parcellánk van itt a pálya mellett. Minden alkalommal itt rakjuk le az aktuális alapkövet. Az előzőt betakargatjuk földdel amikor jön az új és lerakjuk a régi tetejére. Így megy ez évek óta, aztán lett közben ez a dombunk belőle. Képviselő úr, jó lenne már egy átadóünnepség is, mert a szaros szobron kívül gyakorlatilag semmink nincs.
- Jövő télen átadjuk ezt itt mint rekreációs szánkódombot!
- Szánkódomb? Ki se látszunk a hegyekből! Egyébként is vissza fogjuk bontani az egészet, mert a szomszéd települések mindig kilopnak egy-egy alapkövet éjjelente. – a domb oldalán látható két-három ormótlanul kiásott részekre mutat. -Hol egy uszoda tűnik el, hol egy cementgyár, hol egy mélygarázs. Inkább kiszedjük mi őket és bérbe adjuk. Sehol nem kell tovább egy napnál egyik sem, viszont mindenhol kell mindegyik legalább egyszer. Néha többször is, a Pista harmadjára viszi el a reptereset, mert mindig máshonnét kap pénzt rá. Mi meg olyan hülyék voltunk, hogy a templomunknak mind a kétszer külön alapkövet csináltattunk. Mi vagyunk az alapkő nagyhatalom!
Gizike a domb tetején egy pulpitusnál áll, mellette a képviselő és a polgármester, kicsivel lejjebb a domb felénél az egyik kiásott résznél Matyi áll egy keverőpulttal, mert csak ott volt annyi egyenes rész, hogy ne billenjen fel az asztal. Gizike megkocogtatja a mikrofont és beleszól. - Tisztelt lakosok, alapkőletételi ünnepségünk elején hallgassuk meg a Himnuszt! Odébb áll, lehunyja a szemét , a hangszórókból felcsendül az ismert dallam és szöveg: - szegény vagyok, szegény vagyok, szegénynek születtem, az én babám, az én babám a legszebbik kincsem, mert a nézését , meg a … - Gizike a szemével integet az edző felé, aki egyelőre észre sem veszi, hogy nem a Himnusz szól, az emberek a képviselővel és a polgármesterrel együtt vigyázzállásban hallgatják a számot. Az edző észreveszi Gizikét, megpróbálja levenni a hangerőt, de a potméter nem reagál, közben bömböl a “csípőjének a ringását, száz aranyért nem adnám”. Kínos, de még mindig szól, mire végre az edző kirántja szinte az összes kábelt hátulról. Kínos a csend, a keverőben egy vezeték marad, annak a mikrofonénak, ami az edzőnél van. Felveszi és kínosan ennyit énekel: -múltat, s jöveendőt, tatatatatattattatatatatattata. - Int, hogy folytassák, mintha mi sem történt volna. Gizike a mikrofonhoz áll és belemondja, hogy fogadják szeretettel a képviselőt. Persze az emberek a domb alján semmi nem hallanak. A képviselő elkezd beszélni, a sportról, az egészségről, a nagy tervekről, maratonról és hogy nagy dolgok ezek, de ebből sem hallani semmit. Az emberek edző felé kiabálnak, hogy “mit mondott?” Mire ő a mikrofonba: - azt mondja, hogy büszke. Odalent taps. A polgármester lép a mikrofonhoz, megköszöni az újabb alapkőletételt, meg a pályázatot és hogy most majd keresnek egy kenyai testvértelepülést is, mert ők jól futnak, mi meg jól főzünk és lehetne együttműködés köztünk. Az emberek lenn semmit nem hallanak, elkezdenek mindenféléről beszélgetni, két nő arról beszél, hogy nem engedi a baromfiudvar közelébe a fiát, mert köhög és még az kellene hogy influenzások legyenek a tyúkjai, a másik arról érdeklődik, hogy ha nyolcpályás lesz a futópálya, akkor az elég széles-e ahhoz, hogy behordja rajta az Ifájával a fát az erdőről, a harmadik meg azt magyarázza, hogy a futópálya helyett lehetne mozgólépcső a dombra, mert így semmit nem hallanak. Béci beszól a mikrofonba, hogy a polgármester is büszke és hogy tapsoljanak. Az emberek tapsolnak. Gizike lekínlódja magát Bécihez, elveszi a mikrofonját és bemondja:- az alapkőletétel ünnepségének keretében most futóversenyt indítunk. Mivel még nincs hol futni, ezért megkérem a versenyzőket, hogy álljanak fel a dobogóra, a képviselő úr azonnal lemegy és átadja a díjakat. – Int a képviselő felé, aki elindul lefelé – közben Gizike pontosít – természetesen a díjazottaknak majd le kell futniuk a távot, ha a projekt megvalósul, kérlek benneteket jegyezzétek meg a sorrendet! Odalenn senki nem tudja mit kellene csinálni, Jolánka néni érkezik, feláll a dobogó tetejére a kis otthonkájában, kendőjében, kezében fakanállal és körbe körbe nézeget, keres valakit, közben kiabál, hogy - Pista! Hol vagy? Kész a nokedli, gyere haza! A pap odaáll a harmadik helyre szerzetesi ruhában és Jolánka néninek magyarázza, hogy le kellene jönnie, mert itt most díjazás lesz, a második fokra meg egy éppen csak óvodás korú kisgyerek mászik fel nagy kínkeserve játékból, versenyautóval a kezében. Egyszer csak ott terem Gizike és csinál egy fotót róluk. A képen mindenki döbbenten néz, Gizike gratulál nekik. Ekkor kiáltás hallatszik a domb felől, a képviselő megcsúszik a vizes domboldalon, a fejét beveri egy alapkőbe, amire az van írva, hogy vízelvezetés és elájul.
Záróképként mentőhelikopter száll fel a pályáról, oldalt ott áll a falu apraja-nagyja. A polgármester odaszól a Dokinak, ahogy szépen lassan eltűnik a helikopter a szemük elől – Ott repül a futópályánk! – a doki egy “ez van” pofával konstatálja az egészet. Ahogy megfordulnak, focimezes gyerekek futnak a pályára, majdnem fellökik őket, a polgármester odaszól nekik: Most meg minek futtok, már úgyis mindegy!
Kapcsolat
